Noha a forgatókönyvet még a hatvanas években megírta, csak a tizedik filmje után, 1980-ban kezdhette el a gyerekkori "Naplók" küzdelmes élettörténetének leforgatását. Apját, Mészáros László Kirgíziában élő szobrászművészt a háború kitörésekor bebörtönözték és kivégezték, anyja meghalt, ő egy szovjet nevelőintézetbe került, elárvultan tért vissza Magyarországra a háború után, ahol örökbe fogadták. A rangos nemzetközi sikereket arató Napló -tetralógia első darabja a Napló gyermekeimnek, ahol a Mészáros Márta alteregójának, Julinak, a makacs kamaszlánynak (Czinkóczi Zsuzsa) lázadásán át látjuk a kiépülő sztálinista rendszer hazugságait. A "tabutörő" Napló megmutatta, hogyan importálta a keleti blokk a Szovjetunióból a kommunista diktatúrát. Csak a film felének leforgatása után nyújtotta be a forgatókönyvet engedélyezésre, ami azt eredményezte, hogy 1981 januárjában betiltották a közben elkészült filmet. Több mint két év elteltével, elsősorban külföldi nyomásra, a szovjet filmrészletek magyarra cserélése és más kisebb változtatások után sikerült kiszabadítani a dobozból, hogy 1984-ben Cannes-ban megkezdhesse példátlan sikersorozatát.
A magyar némafilm aranykorának egyik legtermékenyebb rendezője (csak 1918-ban például 45 filmet rendezett) a Tanácsköztársaság bukása után először Bécsbe, azután Dániába, majd az Egyesült Államokba emigrált, itt vált világhírűvé. A legeslegelső: Sándorházi Vilmos Béla Ő volt a legelső magyar, aki Oscar-díjat nyert, méghozzá látványterveiért és művészeti munkáiért. Igaz, nem a saját nevén, hanem a felesége után felvett William S. Darling néven. 1920 körül költözött Kaliforniába, ekkor kezdett el filmstúdióknak dolgozni művészeti tervezőként. A tehetséges fiatalember hamarosan a 20th Century Fox filmstúdió művészeti részlegének vezetője lett. Magyar származásúként ugyan néhányan kaptak még Oscar-díjat – Rózsa Miklós az Elbűvölve (1945), majd a Kettős élet (1947) és a Ben Hur (1959) zenéjéért, Zukor Adolf pedig életműért (1949) –, de magyarországi magyarként először Rófusz Ferenc 1981-ben A légy című animációs filmért; Szabó István pedig a Mephistó val váltotta díjra a jelölést 1982-ben. A sikert és minden idők legnagyobb filmes díját Nemes Jeles László különös képi világú Holokauszt-filmjével, a Saul fiá val ismételte meg 37 év elteltével, ami legalább egy évre ellátta a magyar művészeti médiát témával.
A legjobb férfialakítás díját pedig Páger Antal hozta el a Kosztolányi regényéből készült film, a Pacsirta főszerepével 1964-ben. Az utóbbi években Tarr Béla, Mundruczó Kornél és Nemes Jeles László filmjei szerepeltek. Arany és Ezüst Medvék a Berlinálén Szabó István volt az első magyar filmrendező, aki Bizalom című filmjével Ezüst Medve díjat nyert 1980-ban, de a rendszerváltás szépreményű orosztanárnőinek kilátástalan életéről szóló 1992-es Édes Emma, Drága Böbe két díjat is besöpört. Arany Medvét először viszont Mészáros Márta nyert az Örökbefogadás sal 1975-ben, később a szintén erősen női vonatkozású Kilenc hónap és a Napló szerelmeimnek nyertek elismeréseket. Enyedi Ildikó pedig 2017-ben lett világhírű belső csöndekre építő, megejtő szépségű és ritka kivitelezésű filmjével, a Testről és lélekről lel Borbély Alexandra főszereplésével. A Casablanca és az első magyar Oscar-díj A sokak által minden idők legjobb filmjének tartott Casablanca (1942) volt az a film, amiért magyar rendező, Michael Curtis, alias Kertész Mihály rendezőként Oscart-díjat nyert 1944-ben.
Kerekezz a moziban, íme a legjobb biciklis filmek Augusztus végén kerül a hazai mozikba a Raoul Taburin című francia film, amely főhőse egy kisvárosi kerékpáros legenda – aki valójában nem is tud biciklizni. A filmtörténelemben számos nagyszerű alkotás adózott már a kétkerekű szenvedélynek, így megragadtuk az alkalmat, hogy listára gyűjtsük a kedvenc biciklis filmjeinket. Negyedjére vetítenek magyar klasszikust a Cannes Classics programjában Jancsó Miklós Szegénylegények, Makk Károly Szerelem és Fábri Zoltán Körhinta című alkotásait követően idén már negyedik alkalommal válogatott be a Magyar Nemzeti Filmalap által restaurált magyar filmklasszikust a cannes-i filmfesztivál "Cannes Classics" című hivatalos programja. Herskó János filmrendező, aki "disszidált", miután Kádár János arra kérte: adjon filmszerepet Aczél Györgynek Meghatározó filmkészítők sorát segítette a pályára, köztük a Mephistóval Oscar-díjat nyert Szabó Istvánt. Önmagát ironikusan az "utolsó sztálinista kultúrpolitikusnak" nevezte, de nem mentalitásra, hanem a hatalom központosítására utalva.
Szabadtéri filmvetítések, koncertek, beszélgetések szerepelnek többek között a 11. Kolozsvári Magyar Napok programjában. Az augusztus 19–21. közötti eseményekre előzetes regisztráció szükséges. ( Norbert) Színes és gazdag programkínálattal várják az érdeklődőket augusztus 19–21. között a Kolozsvári Magyar Napokon. A tizenegyedik alkalommal, "Ami belefér! " mottóval szervezendő városnapokat ökumenikus istentisztelet nyitja a Farkas utcai református templomban. Szintén a nyitónapon veszi kezdetét a Mimesis kortárs vizuális művészeti fesztivál a Bánffy-palotában. Este a Szabók bástyájánál a Transilvania Philharmonic Brass zenél, valamint a Főtéren előbb operettgálán, majd Pál István "Szalonna" és bandájának jubileumi koncertjén vehetnek részt a városnapozók. A nap zárásaként a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem filmművészet, fotóművészet, média szakos hallgatóinak filmjeiből tekinthetnek meg válogatást az érdeklődők a Bánffy-udvaron. Augusztus 20-án délután Szőcs Géza Kossuth-díjas íróval beszélget legújabb kötetei kapcsán Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke a Bulgakov kávéház teraszán.
Mitől különleges? A Rákosi-korszak túlkapásait a hatvanas évek második felétől már lehetett némi kritikával illetni. A fiatal Bacsó Péter az 1967-es Nyár a hegyen című filmjében is erre a témára reflektált, a kalandos körülmények közt megszülető A tanú pedig nyíltan a személyi kultusz korszakát figurázta ki. A fontosabb szereplőket mind be lehet azonosítani: Virág elvtárs alakját Péter Gábor, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) vezére ihlette, Bástya elvtárs Rákosi Mátyásra és Farkas Mihály honvédelmi miniszterre egyaránt hasonlít, míg Dániel Zoltán figurája, akire Pelikánnak vallomást kell tennie, egyértelmű utalás a koncepciós perben halálra ítélt Rajk Lászlóra. Még a film legabszurdabb jeleneteinek is vannak valós elemei, kezdve a magyar narancstól a szocialista szellem vasútjáig. A tanú kultikus státusza a bátor témaválasztás mellett az epizodikus szerkezetével is indokolható: anekdotákra, verbális és vizuális gegekre épülő jelenetei, idézhető mondatai azonnal önálló életre keltek, köszönhetően a rangos színészgárdának és a neves amatőröknek – szerepet kapott többek közt Fábri Zoltán rendező (Dániel Zoltán) és Both Béla színházi rendező (Bástya elvtárs) –, akik óriási játékkedvvel bújnak bele az elrajzolt figurák bőrébe.